sort áll a nyomor
bőgő gyomorral az éhség
a sötét sorból kikandikál
szemében a napot holdat csillagokat
csillogtató kisgyerek a riadt jövő
éhesek hosszú sora fáradt fekete felhők
a reménytelen jelen egén
jóllakni a cél
vagy megúszni ezt az egészet –
ki van a sor végén és ki az elején
ki a közepén ki áll ki előtt ki a
másik mögött akit a sors ideköpött
várakozás közben…
Nem látok szinte semmit ebben a homályban, és a kezem reszketésén kívül csak a megszokott szorongást érzem, azt is halványan, s csak akkor, ha összpontosítok, fölkutatom magamban és nyakon csípem, a szakállam töve ezzel szemben erősen viszket, az izzadtságba tapadt por irritál, de ezt szinte észre sem veszem, pedig amikor még borotválkoztam, rendkívül érzékeny volt…
a befejezetlenség a legszebb a pufókság csupán pufókság még nem sírba lehúzó végzetes elnehezülés ha felcsap a harag elenyészik porlik szétfoszlik a sérelem még nem kuporgatják pénz gyanánt hogy alkalmas percben az asztalra csapják a nevetés még nem kínban fogan pihekönnyű a gondolat ártatlan tervezgetés nem vált még belőle mint szokott másokra tukmált lázálom vagy…
Ahol lakunk, nem a pokol, hisz majdnem olyan, mint Velence! Ki itt belép, mégis lakol.
Ha vad kanálisbűzt szagol, a világunkat meg kell értse. Ahol lakunk, nem a pokol,
a gondolás itt nem dalol – megvan a tiszta hang esélye. Ki itt belép, mégis lakol,
nyugodt idill se épp ma volt a hely, de nem…
Ezt a szélesszájú orrszarvút nem sikerült az orvvadászoknak kilőniük. S hiába tudjuk: az állatmentők kötötték be a szemét, hogy nyugodtan viselje az átszállítást egy védett területre, a piros kendőt annyira természetellenesnek érezzük a szürke padlón megtörten fekvő szürke rinocérosz fején, hogy vizuális vádirattá válik az emberi butaság ellen. Hogyan lehetséges, hogy Kínában és Vietnamban oly…
Azért ülök itt. Éppen itt történt. Nem is itt történt. Nem tudom, hol történt. Mindegy, hol történt. Nem mindegy, hol történt. Minden más mindegy, ez az egy nem. A vérét épp ez a föld itta be. Itt ülök a vére felett. Itt kiált a vére az égre. Akkor is, ha milliónyi helyen ül még milliónyi…