Ács József – LÁTOGATÓK

vasárnap délben vendégünk érkezett szülőanyánk ómódi fehér ruhában beállított és ágyunkba feküdt elnehezült térdekkel jöttek számosan testvérei zörögtek aztán leültek nekünk elállt a szavunk rokonok érkeztek hosszú sorban fekete ruhában mindent megettek ebéd után rágyújtottak vágni lehetett a füstöt hátradőltek a fotelben szivaroztak és maradtak tudván hogy türelmesen végighallgatjuk őket bejönnek az ablakon és szóval…

WPP2019

Szabó Attila – EGY KIHALÁSRA ÍTÉLT FAJ

Kihűlő csontokról, mosdatlan öregekről kellene beszélni, az infúzióvégekre tapadt ujjlenyomatokról, vagy arról, ahogy kapára támaszkodva megállt egy pillanatra nagyapám, mielőtt összeesett a krumplibokrok között. Levetkőztetni egy öreg, halott testet, akár egy gyereket az esti fürdetésnél, és odabújni mellé utoljára, könnyek nélkül. Emlékekbe kapaszkodni, meghámozni, apróra vagdalni módszeres figyelemmel, miként a cefrének szánt szilvát a hordóba,…

WPP2018

Somfai Anna – FÖLDCSUSZAMLÁS

Azon az éjszakán döntöttük el, hogy nem maradunk tovább. Megint razziáztak, hallottuk a kiáltásokat, majd a tűzropogást. A szomszéd bezörgetett, a nemzetiek felgyújtották a vegyesboltot, mondta. Batyuba kötöttem néhány ruhát, pelenkát, magamra tekertem a hordozókendőt. Hajnalban indultunk, amikor már csak füst és pernye szállt a levegőben. A kicsi a hátamon aludt, a nagyobb felébredt, felsírt,…

WPP2018

Mészáros Blanka – NAGYMOSÁS

Kapitánynak csúfolták, mert már matrózkorában arról beszélt, hogy egyszer majd hajóskapitány lesz. Senki sem hitt neki – lusta volt, álmodozó, önfejű. Akkor váltak el anyámmal, mikor végül mégis kapitány lett; aztán csak a munkájának élt, és annak, hogy elszórja, többnyire haszontalanul, minden pénzét. Rengeteg helyen élt a világban. Pár évig egy amszterdami állóhajót bérelt, utána egy…

WPP2018

Inczédy Tamás – MÉLY LÉLEGZET

Amikor ötéves húgom megkérdi, én is félek-e, gondolkodás nélkül hazudom, hogy nem. Aztán hogy igazság is legyen válaszomban, azzal egészítem ki, hogy tudok úszni. Apa is tud, kérdezi a húgom, de úgy teszek, mintha nem hallanám, és ő nem kérdezi újra, nem kell azt válaszolnom, hogy a családunkban rajtam kívül senki sem tud, ahogy azt…

WPP2018

Fecske Csaba – SOR(S)

sort áll a nyomor bőgő gyomorral az éhség a sötét sorból kikandikál szemében a napot holdat csillagokat csillogtató kisgyerek a riadt jövő éhesek hosszú sora fáradt fekete felhők a reménytelen jelen egén jóllakni a cél vagy megúszni ezt az egészet – ki van a sor végén és ki az elején ki a közepén ki áll ki előtt ki a másik mögött akit a sors ideköpött várakozás közben…

WPP2018

Bene Zoltán – HÉT MÁSODPERC

Nem látok szinte semmit ebben a homályban, és a kezem reszketésén kívül csak a megszokott szorongást érzem, azt is halványan, s csak akkor, ha összpontosítok, fölkutatom magamban és nyakon csípem, a szakállam töve ezzel szemben erősen viszket, az izzadtságba tapadt por irritál, de ezt szinte észre sem veszem, pedig amikor még borotválkoztam, rendkívül érzékeny volt…

WPP2018

Lackfi János – A SEMMI SZÉKE

Azért ülök itt. Éppen itt történt. Nem is itt történt. Nem tudom, hol történt. Mindegy, hol történt. Nem mindegy, hol történt. Minden más mindegy, ez az egy nem. A vérét épp ez a föld itta be. Itt ülök a vére felett. Itt kiált a vére az égre. Akkor is, ha milliónyi helyen ül még milliónyi…