a befejezetlenség a legszebb
a pufókság csupán pufókság
még nem sírba lehúzó
végzetes elnehezülés
ha felcsap a harag elenyészik
porlik szétfoszlik a sérelem
még nem kuporgatják pénz gyanánt
hogy alkalmas percben az asztalra csapják
a nevetés még nem kínban fogan
pihekönnyű a gondolat
ártatlan tervezgetés
nem vált még belőle mint szokott
másokra tukmált lázálom
vagy mentségekkel és nyálas
magyarázatokkal körbetapasztott
csúfos kudarc
se a megvalósulástól óvott
alaktalanra aszott illúzió
szakadt celofán alatt
kővé tömörödött
porlepte lekvár
nem
még nyirkos nedves rugalmas minden
ami van visszavonható
büntetlenül száll illata fénye
még nincsen következménye
bármi lehetne még más
mint ami lesz belőle
de nem mondhatod meg előre
hiába közelít a csapda felé
ártatlan arccal minden nemzedék
vesztébe hiába rohan
csapdád mélyén hiába ülsz és nézel
mert te sem tudhatod biztosan
a bizonytalanság a legszebb
mert valahol megbújik benne
mint szoba sarkában a por
mint élőben az élet
az eltávolíthatatlan remény