Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

WPP2018

Szabó Attila – TÁMASZPONT

Már csak úgy ölellek, mint zakó a próbababát. Formát adsz, kitöltöd az űrt, a statikussá váló lélegzetet. Halott ölelés, mondhatnám így is, becézhetnélek a hiány apoteózisaként, akár egy levegőből kimetszett szabásmintát. Cérna nélkül a varrótű kattogása. Úgy gondolok rád, ahogy dzsungel közepén feszül a bunkerben megbújó gerillaharcos mutatóujjában a kitartó fegyelem, az utolsó parancs kétely…

Read more

Victor András – ORRSZARV

2018 márciusában szomorú újsághír lett, hogy elpusztult Sudan, az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú. Már csak két nőstény él, azok is idősek, így hát gyakorlatilag kipusztultnak tekintendő ez a közép-afrikai állatfajta. Nem a szélesszájú orrszarvú mint faj pusztult ki, „csak” annak egyik alfaja. Sovány vigasz, hogy a másik alfaj, a Dél-Afrikában honos déli szélesszájú orrszarvú…

Read more

Péter János – MAYA

Nem volt kedvem az előadások után ottmaradni az állófogadáson. Hidegen hagyott a szokásos forgatókönyv: jópofizás, ismerkedés, kapcsolatépítés, szeszelés – ez utóbbit azért elkezdtem, és folytatni is volt kedvem, de nem a konferenciás tömegben. Visszaindultam a szállodába, talán egy kis szaunázás jót tesz, valami töménnyel még jobbat, pláne masszázzsal, pláne, ha nem csak masszázs. Végül is…

Read more

Somfai Anna – FÖLDCSUSZAMLÁS

Azon az éjszakán döntöttük el, hogy nem maradunk tovább. Megint razziáztak, hallottuk a kiáltásokat, majd a tűzropogást. A szomszéd bezörgetett, a nemzetiek felgyújtották a vegyesboltot, mondta. Batyuba kötöttem néhány ruhát, pelenkát, magamra tekertem a hordozókendőt. Hajnalban indultunk, amikor már csak füst és pernye szállt a levegőben. A kicsi a hátamon aludt, a nagyobb felébredt, felsírt,…

Read more

Z. Karvalics László – MICHELANGELO, RAFFAELLO, LEONARDO

E tudományos-fantasztikus könyvek borítójára kívánkozó képet látva végre nem a szorítást érezzük a gyomrunkban, mint a tenger felé totyogó, frissen kikelt, még puha páncélos csöppségek láttán, akikre vérszomjas sirályok, rákok, rókák, fókák és cápák leselkednek. Nem egy újabb, halászhálóba gabalyodott, orrára szorult műanyagpalacktól szabadulni képtelen, hajólapát-roncsolta lábú cserepesteknős sokkol. Nem kell elképzelni, a hír nyomán,…

Read more

Novák Gábor – DONKIHÓTE ÉS A CSIRKEGYÁR

A mélyből bukkant elő, a szociális háló legalsó csomói közül, ahol milliónyi létforma alig-vegetál nyomorba és céltalanságba merevedve, maga mögött hagyta a félhomályos szürkezónát, a pszichiátria várótermeinek ólmos magányát, a savanyú szagú italméréseket, málladozó falú bérkaszárnyákat, és hogy létezésének értelmet adjon, akár egy szélütött kóbor lovag, kalandot és ellenfelet keresett – így talált rá a…

Read more

Kapitány Máté – FÜSTBEN

A falon mindössze két kép. Az istenért, annyi mindenről lehet képet kitenni, ő mégis úgy döntött, pont ez a két szerencsétlen ábra kap itt helyet. Nem volt kakasimádó vagy aberrált, nem erről volt szó. Egyszerűen csak tudta, hogy az emberek képeket tesznek ki a falra. Mivel azonban konkrét ötlete nem volt, körülnézett, lomtalanításon talált egy…

Read more

Lipták Ildikó – REMÉNYVESZTETTSÉG SZINDRÓMA

Én öt-, a húgom hároméves volt, amikor anya kórházba került. Ibadeta szopott még, éjjel-nappal visított, a világon semmivel nem lehetett megnyugtatni. A feje kivörösödött, de néhány foltban, tán az izmok csomópontjaiban, fehéren világított, mint egy mécses. Akkoriban hallottam először azt a szót, hogy hullafolt, és azt hittem, rajta is azok vannak. Amikor apa nem volt…

Read more

Mészáros Blanka – NAGYMOSÁS

Kapitánynak csúfolták, mert már matrózkorában arról beszélt, hogy egyszer majd hajóskapitány lesz. Senki sem hitt neki – lusta volt, álmodozó, önfejű. Akkor váltak el anyámmal, mikor végül mégis kapitány lett; aztán csak a munkájának élt, és annak, hogy elszórja, többnyire haszontalanul, minden pénzét. Rengeteg helyen élt a világban. Pár évig egy amszterdami állóhajót bérelt, utána egy…

Read more

Inczédy Tamás – MÉLY LÉLEGZET

Amikor ötéves húgom megkérdi, én is félek-e, gondolkodás nélkül hazudom, hogy nem. Aztán hogy igazság is legyen válaszomban, azzal egészítem ki, hogy tudok úszni. Apa is tud, kérdezi a húgom, de úgy teszek, mintha nem hallanám, és ő nem kérdezi újra, nem kell azt válaszolnom, hogy a családunkban rajtam kívül senki sem tud, ahogy azt…

Read more