HOSSZÚ TÁVÚ MUNKÁK
-1
archive,tag,tag-hosszu-tavu-munkak,tag-74,stockholm-core-1.2.2,select-theme-ver-5.3,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.4.1,vc_responsive

Taizs Gergő – visszatérnek

nem volt mindig így, ezért meg kellett dolgozni, kiforgatni zsebeket, ingujjat feltűrni, nadrág- szárat szaggatni, elásni mindent mélyre   még negyven év a teljes idomvesztésig, hogy a felpuhult formák és szétfoszló színek visszatérjenek az alaktalan ősmatériába   senkit ne tévesszen meg a mozdulatlanság, kívülről úgy tűnhet, hogy ez a magány, de belül forrnak és munkálnak

Cselik Ágnes – TÚLÉLÉS ÉS HIÁNY

„Ha minket támogattok, enni kaptok, ha ellenünk vagytok, kinyírunk titeket.” José Efraín Ríos Montt, 1982, Fegyver és Bab Program   Milyen nagyszerű, milyen világos, katonás, semmi barokkos körmondat, mellébeszélés. Így beszél egy hadfi, egy tábornok, igazi erős ember, aki képes volt katonai puccsal magához ragadni a hatalmat, hiszen

Z. Karvalics László – M. C. ESCHER ISTENHEZ

Uram, már tíz éve Veled voltam én is, amikor bárányod, Juan Gomez Sambrano életét 1982 februárjában elvetted. De amíg ez a fotó a virrasztás pillanatáról el nem készült, eszembe sem jutottak egymásba átjáró, elmepukkasztóan bizarr lépcsőképeim, amelyeket oly kaján örömmel rajzolgattam egykor. Bevallom, megértésedet remélve,

Z. Karvalics László – URAK

Az igazi urakat ne palotákban meg kastélyokban, szolgahaddal körülvéve keresd. Menj falura, ott találod őket. Már az apjuk apja is tudta, hogy mi a rend és a viselet: tiszta ing, kalap és rendes nadrág meg csizma. Zsebkendő, fújás után összehajtogatva. Templom. Utána kocsma, egyenes háttal, nem

Z. Karvalics László – ZAFIRA ÉS A MEMÓRIAPALOTA

Anyám tíz éven át, nyolctól tizenhét éves koráig térdelt egy ilyen zsámoly előtt (vagy talán épp ezen), hogy háfizzá legyen, amint kívülről tudja már a Korán 6236 versét. Amikor először mutatta ezt a képet, amit a bátyja készített, megijedtem, mert azt hittem, a Korán-iskolában, ahová újabban

Inczédy Tamás – FALKA

Az egész falka épp nagyban röhögött, amikor Khaled odaért hozzájuk. Falnak támasztotta mankóit és leült egy zöldséges ládára. Khalednek csak egy lába volt. Így született. Micsoda pech, ezt hajtogatta az anyja, mint valami kifordított mantrát, és közben arra gondolhatott, hogy azoknak a srácoknak sincs munkájuk,

Ács József – CICAVÍZIÓ

dőltünk a röhögéstől az én macskám tisztára mint egy karfiolfejű alezredes az enyém harcsabajszú polgármester az enyém meg igazgató ülnek a tribünön sorban mint laskatelepen a gombák és ünnepélyes pofával a combunkat bámulják otthon lesz nemulass de mulatok mit mondasz ne röhögj kiesett a szemed ülnek sorban a tribünön a kandúrok legközelebb napszemüvegben dőltünk a röhögéstől furcsa ezt a fotót látni kifakulva harminc év után megözvegyülve férjünk fiunk

Inczédy Tamás – AZ ANGYALOK VISSZATARTJÁK LÉLEGZETÜKET

Az éjszaka közepén beállított hozzánk egy ember és szállást kért anyától. Azt mondta, megtehetné, hogy nem kér, hanem elveszi, amit akar, de nem szeretne bántani minket, egy nőt meg a kislányát, ő nem olyan fajta, és ezt mindenképp szerette volna tisztázni a legelején, mert semmi

Ács József – ALKONYATTÓL HAJNALIG

hiába indul minden reggel a kiragasztott fényképekkel képtelenség ott tartani őket falhoz szögezni a távollevőket ha az este lomha teste érkezik minden ház és utca megtelik a nagyapák az unokatestvérek az eltűnt sógorok fivérek jönnek a fiatalok sorban jönnek a főtéren a boltban árnyékuk ha nézed odébb rebben feltűnnek rég bezárt üzletekben ha ketten vannak fojtott hangon beszélgetnek

Ács József – BEFEJEZETLENSÉG

a befejezetlenség a legszebb a pufókság csupán pufókság még nem sírba lehúzó végzetes elnehezülés ha felcsap a harag elenyészik porlik szétfoszlik a sérelem még nem kuporgatják pénz gyanánt hogy alkalmas percben az asztalra csapják a nevetés még nem kínban fogan pihekönnyű a gondolat ártatlan tervezgetés nem vált még belőle mint szokott másokra tukmált lázálom vagy mentségekkel és nyálas magyarázatokkal