Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Tag: HOSSZÚ TÁVÚ MUNKÁK

Cselik Ágnes – REBORN BABÁK

Az újszülötthöz megtévesztésig hasonlító reborn baba neve legalább olyan félrevezető, mint maga a baba, hiszen valójában senki sem született újjá, még akkor sem, ha a szenvedélyes gyűjtők és a csecsemőápolást tanuló hallgatók mellett gyermektelen, vagy gyermeküket elvesztő, a perinatális gyászt feldolgozni képtelen nők (de korántsem csak és kizárólag nők!) rendelnek akár fénykép alapján, az elhunyt gyermek vonásait…

Read more

Szirmai Panni – GONDOSKODÁS-TERÁPIA

Sokan mondják, hogy ez perverzió. Műbabát gondozni! S bár van saját gyerekem, átéltem veszteségeket, és átérzem a hiányt, ami a hozzám fordulókat hajtja. Mennyire rettegnek a kudarctól, éveken át meddőségi kezeléssel küszködnek vagy reményvesztetten keringenek az örökbefogadás útvesztőiben. Nekik én varázsló vagyok, aki teljesíti a legnagyobb vágyukat. Nem párok jönnek hozzám, csak nők. Nők –…

Read more

Dobosi Bea – LEGBECSESEBB TULAJDON

Sietségemben Franciszek papucsát kapom fel. A futár tanácstalanul méregeti lábujjaim előtt a négy centi talpfelületet. Bizonytalanul viselkedik, mint aki megtanult valamit, amit mások ösztönből tudnak. A csomag címzését a doboz fülére ragasztották. A szobában pattog a konvektor. Előfordul, hogy éjszaka halálra ijeszt. Félálomban azt képzelem, hogy megroppannak a téglák, leszakadnak a gerendák, összedőlnek a falak.…

Read more

Szabolcsi Viktória – SZEPLŐTELEN

mert húsz éve sötétségből vagy mint fényképek elveszett negatívjai éppen lehúzott gyűrű helye lettél aknamezőn hagyott testrész viszketése ujjaidból úszóhártya nőtt ujjaim közé együtt tapogatjuk a túlsó partot mert húsz éve sötétségből vagy lámpaoltás után a mellkasomba bújsz és lépkedsz reggelig majd cipők koppannak a hosszú folyosókon és te visszahúzod magadra a takarót álmodban a…

Read more

Taizs Gergő – visszatérnek

nem volt mindig így, ezért meg kellett dolgozni, kiforgatni zsebeket, ingujjat feltűrni, nadrág- szárat szaggatni, elásni mindent mélyre még negyven év a teljes idomvesztésig, hogy a felpuhult formák és szétfoszló színek visszatérjenek az alaktalan ősmatériába senkit ne tévesszen meg a mozdulatlanság, kívülről úgy tűnhet, hogy ez a magány, de belül forrnak és munkálnak tovább a…

Read more

Z. Karvalics László – M. C. ESCHER ISTENHEZ

Uram, már tíz éve Veled voltam én is, amikor bárányod, Juan Gomez Sambrano életét 1982 februárjában elvetted. De amíg ez a fotó a virrasztás pillanatáról el nem készült, eszembe sem jutottak egymásba átjáró, elmepukkasztóan bizarr lépcsőképeim, amelyeket oly kaján örömmel rajzolgattam egykor. Bevallom, megértésedet remélve, hogy sohasem vettem ezeket komolyan. Nem jelentettek mást, mint tét…

Read more

Z. Karvalics László – URAK

Az igazi urakat ne palotákban meg kastélyokban, szolgahaddal körülvéve keresd. Menj falura, ott találod őket. Már az apjuk apja is tudta, hogy mi a rend és a viselet: tiszta ing, kalap és rendes nadrág meg csizma. Zsebkendő, fújás után összehajtogatva. Templom. Utána kocsma, egyenes háttal, nem hangoskodva, megállva ott, hogy épp csak fejbe kólintson a…

Read more

Cselik Ágnes – TÚLÉLÉS ÉS HIÁNY

„Ha minket támogattok, enni kaptok, ha ellenünk vagytok, kinyírunk titeket.” José Efraín Ríos Montt, 1982, Fegyver és Bab Program   Milyen nagyszerű, milyen világos, katonás, semmi barokkos körmondat, mellébeszélés. Így beszél egy hadfi, egy tábornok, igazi erős ember, aki képes volt katonai puccsal magához ragadni a hatalmat, hiszen többszöri nekifutásra sem választották meg a birka népek. Nem José…

Read more

Z. Karvalics László – ZAFIRA ÉS A MEMÓRIAPALOTA

Anyám tíz éven át, nyolctól tizenhét éves koráig térdelt egy ilyen zsámoly előtt (vagy talán épp ezen), hogy háfizzá legyen, amint kívülről tudja már a Korán 6236 versét. Amikor először mutatta ezt a képet, amit a bátyja készített, megijedtem, mert azt hittem, a Korán-iskolában, ahová újabban egyre több lányt is beengednek, csak erről szólt az…

Read more

Inczédy Tamás – FALKA

Az egész falka épp nagyban röhögött, amikor Khaled odaért hozzájuk. Falnak támasztotta mankóit és leült egy zöldséges ládára. Khalednek csak egy lába volt. Így született. Micsoda pech, ezt hajtogatta az anyja, mint valami kifordított mantrát, és közben arra gondolhatott, hogy azoknak a srácoknak sincs munkájuk, akiknek minden tagjuk ép, és talán arra, hogy ha bomba…

Read more