Skip to content Skip to footer

Home 2

Fecske Csaba – GALAMB
A korláton egy galamb ül, alvó szárnyakkal egyedül. Mintha a gyerekkoromból hozott volna hírt: burukkol.…
Taizs Gergő – DAL A PUSZTÍTÁS ISTENÉRŐL
a pusztítás istene kiképzett jó vadász tűzből rak magaslest türelemből oltárt korommal tölt föl csontok…

Szabolcsi Viktória – SZEPLŐTELEN

mert húsz éve sötétségből vagy mint fényképek elveszett negatívjai éppen lehúzott gyűrű helye lettél aknamezőn hagyott testrész viszketése ujjaidból úszóhártya nőtt ujjaim közé együtt tapogatjuk…

WORLD PRESS PHOTO2021. szeptember 24 – október 25. //// Nemzeti Múzeum

Taizs Gergő – BEVETÉSRE VÁRVA

A gyarmatosított napok alatt a fémfödte lőporabúzus. És az annektált álmok szövetsége, az ütközetben eltűnt mozdulatlanság, a taktikai tremor. Az évszakok rangjelzése a fákon. És a tájidegen menhirek, ahogy gombamód, mintha gyepszőnyeg- bombázás után. És a vigyázzban álló magány, amint saját árnyékának dől. A gázálarcon átszökő mondatok, mint potenciális fenyegetés. És a kibiztosított gesztusok, a…

Kapitány Máté – ANYA

Nem fáj, kérdezte édesanyját, aki a karcos-párás plexi túloldalán csak darabosan látszódott, mint egy régi fénykép vagy egy félbeszakadt álom. Nem fáj, felelte édesanyja, de közben mintha grimaszolt volna a fájdalomtól. Biztos, kérdezte ő, de érezte, hogy fölösleges: édesanyja úgysem ismeri be, még ha tényleg fáj is. Biztos, bólintott édesanyja. Egy ideig hallgattak. Ő a…

Latest PostsStay up-to-date

Z. Karvalics László – FENNMARAD? FENNMARADUNK?

Kinek a pap, kinek a papné. Sokakat minden bizonnyal az izmok játéka ragad meg, mint…

Kapitány Máté – ANYA

Nem fáj, kérdezte édesanyját, aki a karcos-párás plexi túloldalán csak darabosan látszódott, mint egy régi…

Bene Zoltán – PUSZTA ÉLETÖSZTÖN

Megint egy reggel, de legalább fölkelt a nap. Szinte észre sem vette, s már világos…

Fecske Csaba – AJTÓ

zárt ajtó komor börtönajtó kinyílik-e mielőtt elhervad a fiatal nő kezében a virág mielőtt elhervad…

Reke Balázs – LAKOMA

képlékennyé hígulnak az egek – így kezdődik a harc miriádnyi szárnnyal rajtuk megfeszülő erek feromontól…