a pusztítás istene
kiképzett
jó vadász tűzből rak magaslest
türelemből oltárt korommal tölt föl
csontok közti húshiányt nem vesz
el sohasem keveset eleget
a pusztítás istene
töménytelen
termelés küldi a hiány prófétáit
szerteszét prédikál megóv mellette
mindent lehet csakugyan semmi
más folytonos fogyasztás
a pusztítás istene
végtelen
kényelem színpompás megváltás
ringató képzelet cinikus cinkosság
céltalan téblábol építi sír-
helyét plasztik közöny-téglából
a pusztítás istene
unalmas
közbeszéd teríti szemére vas-
beton köpenyét véletlen se lássa
önmagát meztelen tükörképek
helyett könnyedén félrenéz
a pusztítás istene
monoton
létezés gyalogos átkelőn jobbra
majd balra néz állandó rohanás
felforgat néhanap köveket hajigál
a pusztítás istene
öntudatlan
szokványlény álmot lát reggel
kel megfőzi a kávét vécén ül
munkában pénzt keres boltba
megy feledni (feladni)