Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Tag: Taizs Gergő

Taizs Gergő – BEVETÉSRE VÁRVA

A gyarmatosított napok alatt a fémfödte lőporabúzus. És az annektált álmok szövetsége, az ütközetben eltűnt mozdulatlanság, a taktikai tremor. Az évszakok rangjelzése a fákon. És a tájidegen menhirek, ahogy gombamód, mintha gyepszőnyeg- bombázás után. És a vigyázzban álló magány, amint saját árnyékának dől. A gázálarcon átszökő mondatok, mint potenciális fenyegetés. És a kibiztosított gesztusok, a…

Read more

Taizs Gergő – DAL A PUSZTÍTÁS ISTENÉRŐL

a pusztítás istene kiképzett jó vadász tűzből rak magaslest türelemből oltárt korommal tölt föl csontok közti húshiányt nem vesz el sohasem keveset eleget a pusztítás istene töménytelen termelés küldi a hiány prófétáit szerteszét prédikál megóv mellette mindent lehet csakugyan semmi más folytonos fogyasztás a pusztítás istene végtelen kényelem színpompás megváltás ringató képzelet cinikus cinkosság céltalan…

Read more

Taizs Gergő – PILLANGÓHATÁSTALAN

Megvacsorázol, az est viaszáról verődnek pillantásaid. Megszokott mozdulatokkal béleled az ágyat, látszólag egyértelmű minden hibád. Bebábozódsz a steril magányba. Más- hol lenne a csend helye, maszkot húzol a hallgatásra. A gondolat, akár az árnyék délben, behúzódik tested tövébe. Ami eddig volt, burokban folyik szét. Mondd, hogy ez nem tartósított tévedés, a vörös és sárga káosz…

Read more

Taizs Gergő – visszatérnek

nem volt mindig így, ezért meg kellett dolgozni, kiforgatni zsebeket, ingujjat feltűrni, nadrág- szárat szaggatni, elásni mindent mélyre még negyven év a teljes idomvesztésig, hogy a felpuhult formák és szétfoszló színek visszatérjenek az alaktalan ősmatériába senkit ne tévesszen meg a mozdulatlanság, kívülről úgy tűnhet, hogy ez a magány, de belül forrnak és munkálnak tovább a…

Read more

Taizs Gergő – vedlés

hogyan nőnek a rákok erről mesélt az egyre kényelmetlenebb meszes váz ledobásának meg- megismétlődő rituáléjáról mikor a testhez simuló merev héj képtelen tovább tágulni és követni a térfogat-növekedést a nyomasztó szorítás el- viselhetetlenségéről a fojtogató félhomályról és a növekedéssel járó vedlésről mesélt hogyan növesztenek újra a ragadozók elől komor kövek alá bújva tágasabb kitinpáncélt a…

Read more

Taizs Gergő – a bezártság anatómiája

precíz bemetszés az ég alján az átázott textúrából vörös fény csöpög a tájra már mióta nem számolom a hajnali hegeket csak úgy átfolyatom a reggeleket az azsúros emlékezeten ez a nap is így indult a tudat a sarokban mint szú a fában ha serceg tompán reszket vonaglik új utat kutat menekülne de nincs hova társas…

Read more

Taizs Gergő – jelen lenni

a sorvadó tekinteten át mélyen belátni a szemgödörbe a porlepte gondolatokig, ahol megrekedt az idő, és a félbetört mozdulatok mentén kiszáradt végtagok sorjáznak láthatatlant tapint a sötétben, a szárazságot éjjeli képekkel oldja: álmában tenger vagy patak partján ül, ebihalakat bámul vizeshordóban, bárkinek a nevét írja a vízre, hullámzás, csobogás, kopoltyús lárvák rajzása oszlatja szét aztán,…

Read more

Taizs Gergő – HOLNAP VOLT

ma azon igyekeztem hogy még ne emlékezzem a holnapra játék nélküli megfejtésre előrehozott választásra hogy elfeledjem a megtörténtté válás eljövendő perceit centiméterről centiméterre közelebb az ismert bekövetkezéshez az orrlyukak tágabb értelemben sem szívhatnak be ismerősebb levegőt hát ezt akartam elkerülni ott ültünk mi hárman te én és a holnap a nagyszobában mindhiába azt inhalálva hogy…

Read more

Taizs Gergő – SOSEM VOLT SEHOGY

„a dallamod, Joanna Brouk, örömteli, s egyszerre bús” lelkemre vettem, mélyen beszívtam a porladó várost, sóder ülepedett tüdőmre, süllyedése halálos lepukkant térkövek hazudták a változás lózungját, fent poliészter jelszavaink valának zászlórúdján „mindig lesz valahogy” – üzente a folyami PET palack, „tititi-tátátá-tititi” – dalolták a madarak kócos-szikár dallamát dobolta bennem a kényelem, mikroműanyag jövő, atomjaira hasadt…

Read more