„a dallamod, Joanna Brouk,
örömteli, s egyszerre bús”
lelkemre vettem, mélyen beszívtam a porladó várost,
sóder ülepedett tüdőmre, süllyedése halálos
lepukkant térkövek hazudták a változás lózungját,
fent poliészter jelszavaink valának zászlórúdján
„mindig lesz valahogy” – üzente a folyami PET palack,
„tititi-tátátá-tititi” – dalolták a madarak
kócos-szikár dallamát dobolta bennem a kényelem,
mikroműanyag jövő, atomjaira hasadt jelen
nem értettem a bizalmat, a nyitva hagyott ablakot,
hol gyűrűző olajfolt az éj, sorsom rozsdás tetszhalott
a megéltből a vágyottat, mint köztes teret, kivontam,
az eredményét elhallgatva júdás lettem titokban
szótlan szégyenemet ólomból öntötte ki az idő,
míg a flaszterre kent galambszarból karmám szobra kinőtt
Környezet | 3. díj, egyedi
Mário Cruz, Portugália
Újrahasznosítható hulladékot gyűjtő gyerek pihen egy matracon a szeméttengerben (Pasig folyó, Manila, Fülöp-szigetek).
A Pasig River az 1990-es években biológiailag halott minősítést kapott az ipari szennyezés és a megfelelő közegészségügyi infrastuktúra híján a folyóba szemetelő helyi lakosok miatt. A Nature Communications szervezet 2017. évi jelentése szerint a Pasig a világ 20 leginkább szennyezett folyói közé tartozik, évente közel 63 700 tonna műanyag szemetet juttat az óceánba. A folyó megtisztítása folyamatosan zajlik, 2018-ban ezt nemzetközileg díjazták is, de a folyó egyes szakaszain olyan sűrű a szemét, hogy járni lehet rajta.
WORLD PRESS PHOTO kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
2019. szeptember 19 – október 23.
