− Lassan mindenki elmegy innen, csak a kínaiak maradnak, és akkor majd azt csinálunk, amit akarunk. Néztem az arcát, láttam rajta, hogy komolyan így gondolja. A lefűrészelt orrszarvúszarvak kikandikáltak a sporttáskából. Elromlott a cipzár. Az egyik tülökre szív alakú vérfolt alvadt. Ettől összefutott a számban a
dőltünk a röhögéstől az én macskám tisztára mint egy karfiolfejű alezredes az enyém harcsabajszú polgármester az enyém meg igazgató ülnek a tribünön sorban mint laskatelepen a gombák és ünnepélyes pofával a combunkat bámulják otthon lesz nemulass de mulatok mit mondasz ne röhögj kiesett a szemed ülnek sorban a tribünön a kandúrok legközelebb napszemüvegben dőltünk a röhögéstől furcsa ezt a fotót látni kifakulva harminc év után megözvegyülve férjünk fiunk
Pura tizenöt éves születésnapját ünnepli Havannában. Pura neve „tisztát”, „szüzet” jelent. A hatalmas születésnapi ünnepség után is megmarad a neve, s ha érett nő lesz, már anya, akkor is Purának nevezik – sőt, remélhető, hogy egyszer valóban purává lesz, mert a kubai beszélt nyelvben ez
Fenekem alatt kemény a kád. A farpofák széthúzódnak, a végbélnyílás kitágul. A szégyen behatol testnyílásaimon, kitölti beleimet, véredényeimet, idegsejtjeimet. A vitrázsrúdon lógó műszálas függönyt egyforma négyzetekre osztják a szabályos hajtásnyomok. Lábam között szétpattan egy szappanbuborék. Előretolom csípőmet. A víz hullámzik, ágyékomon hínárként ringatózik a szőr. Feleségem
Mit nézel, mint Ádám anyák napján? Milyen magányban, milyen zsibbadásban lépdel, akinek kihúzták összes fogát, illetve kihúzták apját-anyját az életéből? Nagy véres lyuk tátong a helyükön, mindig odatéved a nyelve, ezeket a krátereket nem lehet megszokni, ott lesznek akkor is, ha meggyógyulnak idővel. Ott pörög örökre
Megan Scott tavaly Írország védőszentjének öltözve tüntetett a szélsőséges abortusztörtvény elfogadása ellen Dublinban. Jelmeze szinte kifogástalan: a kortárs szociokulturális közeg egyetlen ismertetőjegye a fekete bőrbakancs a szent lábán. De hogyan juthat eszébe ma egy ír nőnek, hogy a (kelta istennőből „katolizált”) középkori szent alakjában lehet
Bolondítsuk meg kicsit Horváth Jenő és Halász Rudolf régi, újabban a Budapest Bár által is feldolgozott slágerének szövegét: nemcsak a gyönyörű pesti nő szállt az égből a Földre (akiről tudjuk, hogy „este fess”, s két cekkercipelés között nejlonharisnyában flörtöl kacéran, kifestett szájjal), hanem a gyönyörű párizsi
Talán a fény tette, nem tudom, a mindent elárasztó vörös ragyogás. Ahogyan a nap alábukott, nemcsak a látási viszonyok változtak meg, inkább az érzékelés, a vörös fényben gyalogló sziluetteken tisztán kirajzolódott a hátizsákok púpja a vállakon, a kézben cipelt sporttáskák, a kidudorodó hordozókendők. Egy férfi
Ujjaim begyéről lefoszlik a hús, körmöm alól kiserken a vér, annyiszor próbáltam már átszakítani a valóság szürke szövetét – a vasúti híd rozsdálló acéltraverzeit nézem, ha el tudnám hajlítani, talán átdöfnék az eget, én pedig benézhetnék a kulisszák mögé, és megtalálnám a magam igazát. Hajnalodik –
A sár mindent beborított. Vöröses volt és sűrű. Megállíthatatlanul hömpölygött, ellepte a sátrakat, az egész tábort, valahonnan a hegyekből jött, a jól ismert hegyekből. A saját kapálózására ébredt, nem álmodott korábban ilyesmit. Ritkán álmodott azelőtt. Most tisztán látta magát minden éjszaka, úgy, ahogy az ággyal szemben