Fenekem alatt kemény a kád. A farpofák széthúzódnak, a végbélnyílás kitágul. A szégyen behatol testnyílásaimon, kitölti beleimet, véredényeimet, idegsejtjeimet. A vitrázsrúdon lógó műszálas függönyt egyforma négyzetekre osztják a szabályos hajtásnyomok. Lábam között szétpattan egy szappanbuborék.
Előretolom csípőmet. A víz hullámzik, ágyékomon hínárként ringatózik a szőr. Feleségem feltűri ruhája ujját, terpeszben, kinyújtott térddel a kádba hajol. Megforgatja kezében a szappant. Síkos tenyere végigcsúszik hátamon, megérinti a farkcsigolyát. A zuhanyfüggönyön ijedten meglebbennek a bibliai igék.
Amikor lép egyet, meztelen sarka úgy csattan a papucs talpán, mint az egymásnak csapódó testek. A mozdulattól a zuhanyfüggöny nyálas szájként arcomra tapad, fehér zászlóként lobog a vécépapír. A mosdókagyló felett a tükör letakarva, mintha halott lenne a háznál. A zuhanyrózsát leszerelték.
Elfordítja fejét, behajlított karral nyújtja a törülközőt. Akár egy egyiptomi falfestmény: arcát profilból, testét szemből látom. Hátam mögött ritmikusan csepeg a csap, talpam alatt illetlenül összesimulnak a szőnyeg ágaskodó szálai. Mellkasomon vese alakban nő a szőr. Szemem sarkában megszárad a váladék.
Combom a vécéülőkéhez tapad, a csészében visszhangot ver a vizeletsugár. Lábam között szabályos folt. Papírt tépek, a guriga akadozva fordul át a tartón. Sokáig billeg, miután elengedem. Bőröm hangos cuppanással elválik a műanyagtól, zubogva megtelik a tartály. A csempe fugáiba csíkot húz a penész.
Feleségem lábujjhegyre áll, fenekét kitolja, elfordítja az ablak kilincsét. Ujját a nedvességtől megduzzadt keret és szárny közé dugja. Szabad kezével megtámaszkodik a falon, hangosan nyög, arcát eltorzítja az erőlködés. Amikor ellöki magát, tenyerének lenyomata ott marad a csempén.
A hajnyírógép zümmögve tapogatja a göröngyös koponyát. Feleségem szertartásosan mozog, mint aki fontos rituálét végez. Lesepri vállamat, a hajszálak a kádba peregnek, megülnek a szappanhab felszínén. Hallójáratomba dugja és megforgatja a fültisztító pálcikát. Kezemet tördelem ölemben, mint aki fél.
Borotvahabot ver a tálban. Keze egyenletes ütemben jár, melle hintázik ruhája alatt. Ha megfeledkezik magáról, kidugja nyelvét. Úgy tartja a pamacsot, mintha az utolsó falat kenyér lenne, amelyet saját szájától vont meg, hogy tápláljon. A habban akadálytalanul siklik a penge. Cseppek gördülnek le a csempén.
Lábam beleakad a nadrág szárába, karomat felemelve próbálom megőrizni egyensúlyomat. Amikor egymáshoz érünk, úgy rántjuk el kezünket, mintha azonos pólusú mágnesek lennénk. Húsom betüremkedik a védtelenül hagyott nyílásokba, testnedveim elszínezik ruháim ülepét.
A zuhanyfüggöny karikái sikoltva siklanak a karnison. Feleségem katonás rendbe állítja a flakonokat, összehajtja a törülközőt. Mozdulatai pontosak, mintha nem hibázhatna. Megnyitja a csapot, a csempe felerősíti a csobogást. Kezével öblíti ki a kádat. Amíg csend van, a szőrszálakat terelgeti a lefolyó felé.
Vizet enged egy dísztelen üvegpohárba. A mosdókagyló szélére teszi, a pezsgőtabletta halk sóhajtással a tégelyből tenyerébe csusszan. Amíg várunk, kinyom egy pattanást bal szemöldököm felett. Egy pillanatig körmét nézi, aztán csípőjébe törli. Nem tudom, reménykedik-e vagy fél.
A fény felé tartja a dobozokat. Hunyorítva elolvassa a gyógyszerek nevét, zörögve forgatja a leveleket. A tabletták egymás mellé gördülnek tenyere gödrében. Olyan mozdulattal nyújtja őket, mint aki békeajándékot hozott. Három ujjal emeli fel a poharat. Nyelvemre lerakódik a keserű lepedék.
Marokra fogom és megszorítom a puha tubust. A fogkrém nyálkás tengeri lényként csúszik a fogkefére. A merev sörték a szájüregbe hatolnak, gyorsuló ütemben dörzsölik a fogsort. A fehér hab kiszivárog szám sarkán, államról a mosdókagylóba csepeg. Lomhán csorog a lefolyó felé.
Pórusaimból sejtelmes, savanykás szag árad. Érintésem megmarad az asztal szélén, fenekem lenyomata a székeken. A falak megőrzik szellentéseim szagát, a párnák nyálam ízét. Érzem, hogy sejtjeim működésbe lépnek, kiválasztják a meszet. Csigaházként rám zárul a meggörbült tér.