A korláton egy galamb ül,
alvó szárnyakkal egyedül.
Mintha a gyerekkoromból
hozott volna hírt: burukkol.
Gazdátlan városi madár,
minden kis morzsáért leszáll.
Szálláshelye az éjszaka
félreeső sötét zuga.
Belepik nyüzsgő csillagok,
mint tetemet a kukacok.
Földerülnek a reggelek:
hátára veszi az eget.
A tüskehegyes büszke csőr
fölszakítja a levegőt.
Mostohája a világnak
otthonra itt nem találhat.
kép | Jasper Doest Hollandia
Természet 1. díj, sorozat
Egy parlagi galambpár összebarátkozott a fotós családtagjaival, miközben a COVID-19 járvány miatt nem mozdulhattak ki otthonukból a hollandiai Vlaardingenben. Ollie és Dollie, ahogy a család nevezte őket, rendszeres vendég volt náluk, és mindennapos látogatásuk arra emlékeztetett, hogy az ember nincs egyedül a bolygón, még akkor sem, ha elszigetelten él a városban. A parlagi galamb (Columba livia domestica) a szirti galamb háziasított rokona, eredendően tengeri sziklákon és a hegyekben élt, de ma már az Antarktisz kivételével minden kontinens városaiban előfordul, a globális populációja több százmilliós.
WORLD PRESS PHOTO kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban | 2021. szeptember 24 – október 25.