Fecske Csaba – AJTÓ

zárt ajtó komor börtönajtó kinyílik-e mielőtt elhervad a fiatal nő kezében a virág mielőtt elhervad ő maga a feszülten várakozó feleség mert az aggódó nők korán hervadnak tekintete szinte átégeti a vasajtót ha kell gyökeret ereszt a láb lombot növeszt a várakozás mikor jajdul fel végre a berozsdásodott zsanér hogy kitámolyogjon önmagát cipelve a rab…

WPP2021

Fecske Csaba – GALAMB

A korláton egy galamb ül, alvó szárnyakkal egyedül. Mintha a gyerekkoromból hozott volna hírt: burukkol. Gazdátlan városi madár, minden kis morzsáért leszáll. Szálláshelye az éjszaka félreeső sötét zuga. Belepik nyüzsgő csillagok, mint tetemet a kukacok. Földerülnek a reggelek: hátára veszi az eget. A tüskehegyes büszke csőr fölszakítja a levegőt. Mostohája a világnak otthonra itt nem…

WPP2020

Fecske Csaba – LEGFŐKÉPP NEKI

lány ül a kerekesszékben a levegőbe betonozva az arc senkiföldje nem műveli érzelem takarója a semminek ez a fiatal test csak van magának mint útszéli kő amiben megbotlik olykor a figyelmetlen idő – mit észlelnek a mélyen ülő szemek unottan nyelik el a fényt bejáratai elhagyatott barlangnak…

WPP2020

Fecske Csaba – KÖZÖS GYÁSZ

könnyebb-e a gyász terhe ha mások is cipelik vagy éppen attól nehezebb fájdalomtól torz arcok nyomasztó sötétség amit nem oszlat el a fiatal stewardess arcának simogató napsütése mint a szurok marasztal együttérzésre kényszerít Mulugeta Ayene, Etiópia, Associated Press | Vezető hír 1. díj, sorozat, Jelölt, Az év sajtófotó-sorozata Március 10-én az Ethiopian Airlines ET302-es…

WPP2019

Fecske Csaba – KÉT LÓ, VÖRÖSBEN

a pokol leszakadt kemenceajtaja vörös fénnyel világítja meg e világvégi kopár tájat idők vége idők kezdete ahol és amikor megtörténhet bármi és a dráma írott és íratlan szabályai szerint meg is történik meg kell hogy történjen két kipányvázott ló a kegyetlen vörösségben az aljas levegőben nem látni de bizton tudható hogy feláll hátukon a szőr reszket a bőrük mint békanyálas őszi tó vize testük…

WPP2018

Fecske Csaba – SOR(S)

sort áll a nyomor bőgő gyomorral az éhség a sötét sorból kikandikál szemében a napot holdat csillagokat csillogtató kisgyerek a riadt jövő éhesek hosszú sora fáradt fekete felhők a reménytelen jelen egén jóllakni a cél vagy megúszni ezt az egészet – ki van a sor végén és ki az elején ki a közepén ki áll ki előtt ki a másik mögött akit a sors ideköpött várakozás közben…