képlékennyé hígulnak az egek – így kezdődik a harc miriádnyi szárnnyal rajtuk megfeszülő erek feromontól röpülő lemmingek lesznek fekete raj fekete mennybolt röptüktől szuvasodik a horizont úsznak tőzegruhás földek felett fetrengenek hajnal fövenyen csáprágók törik szét a szél dühét portól füstölög a rét millió gépmadár millió pilótával a csápok a szárnyak a fejek a torok…
A korláton egy galamb ül, alvó szárnyakkal egyedül.
Mintha a gyerekkoromból hozott volna hírt: burukkol.
Gazdátlan városi madár, minden kis morzsáért leszáll.
Szálláshelye az éjszaka félreeső sötét zuga.
Belepik nyüzsgő csillagok, mint tetemet a kukacok.
Földerülnek a reggelek: hátára veszi az eget.
A tüskehegyes büszke csőr fölszakítja a levegőt.
Mostohája a világnak otthonra itt nem…
Chinua Achebe-nek
Miféle érzés sáskarajban állni? Mint ellenszél, mint pusztító vihar, egy bibliai csapás, nem akármi,
nem félni kell tőle és nem utálni, a lelked legmélyéig megzavar. Miféle érzés sáskarajban állni?
Ő fog téged, vagy te fogod őt zabálni? Fehérje-villám, rovarzivatar, egy bibliai csapás, nem akármi,
a lerágott lomb nem fog visszaszállni a kopasz fákra…
fantomtagjaink nélkül nyüzsgünk jó ideje már álom csupán a tél és szóbeszéd csupán a nyár
a jövő most forr és buzog itt van mind aki életképes vizünk kellően langyos és kiszámíthatóan édes
közismert tétel tudja a nép két végtag untig elég sőt így jobban járunk hírlik sosem volt lábunk
Természet | 1. díj, egyedi Máté…
E tudományos-fantasztikus könyvek borítójára kívánkozó képet látva végre nem a szorítást érezzük a gyomrunkban, mint a tenger felé totyogó, frissen kikelt, még puha páncélos csöppségek láttán, akikre vérszomjas sirályok, rákok, rókák, fókák és cápák leselkednek. Nem egy újabb, halászhálóba gabalyodott, orrára szorult műanyagpalacktól szabadulni képtelen, hajólapát-roncsolta lábú cserepesteknős sokkol. Nem kell elképzelni, a hír nyomán,…