Nálatok miért csak egy gyerek van? Nem akartatok többet? Olyan jó lenne Vologyának egy húgocska. Meg neked is jót tenne, ha babázhatnál még… Igazán elférnétek, nem? Nagy ez a ház, és még bővíteni is lehet. Dehogyis, nem vagy te még öreg ehhez. Mása is negyven felett szülte a harmadikat, mondjuk nem néz ki jól, de te más alkat vagy, neked mindened megvan, ami egy gyerekhez kell. Vagy a férjed nem akarja? Tudod, nálunk se volt egyszerű meggyőznöm. De itt a faluban mindenkinek több van. Az anyósod miatt…? Pedig te igazán szerencsés vagy, nem avatkozik az életetekbe. A lányomnak olyan anyósa van, hogy a harisnyát is ő stoppolja helyette… Bezzeg nekem, annak idején még a meggymagozást is ellenőrizte a mama, megszámolta a meggymagokat és a kimagozottat is… Jó, nem terhellek a saját bajommal, nekünk már nagy a kisebbik is, dolgozik, rendben vannak. Nem azt mondom, hogy nem volt nehéz eleinte két gyerekkel az anyósoméknál… De neked más a helyzeted, jól keres az urad, van rendes lakás is. Nem azért, hogy erőltessem, de talán egészségügyi oka van, hogy nem lett második? Tudom, a férfiaknál is annyi mindent találnak… Persze, a stressz, az is benne van… Vagy, ne haragudj, nálad van gond? Pedig ha valaki, hát te igazán termékenynek látszol. Nem akarok tolakodó lenni, de tudod, hogy van ez, itt a faluban azért megosztja mindenki a gondjait. Talán nem vagytok úgy jól? Van, aki már az esküvő után sem szereti annyira, de ha gondolod, van egy asszony, nekem bizalmas barátnőm, ő másnak is segített… Vagy nem is gondolkodtál ezen?!
Tudod, két gyerek az dupla munka, de tripla boldogság. Látod, itt a környéken is mindenkinek több van, a Katyusáéknál már a negyedik jön, de hát az más kérdés. Ugyan már, dolgozni lehet gyerek mellett is. Az első néhány hónap kicsit nehezebb, aztán mindenki elboldogul valahogy. Nekünk se segített senki, az anyósom inkább keresztbe tett… de nálatok más. Tényleg nem akarsz?! Hát mit tervezel a nyugdíjas évekre? Utazgatnál, viccelsz? Nekünk az a jó, ha van kire mosni, főzni. Olyan hálás egy ilyen kisbaba. Kár, hogy a mai fiataloknak ez nem életcél. Mondjuk, ha van mit enni adni a gyereknek, úgy főleg jó, de hát nálatok van…
Én igazán szeretem a gyerekeket, csak megszülni ne kelljen, ugye? Bár neked könnyű szülésed volt, nem panaszkodhatsz. Hat óra alatt meglett, mi az! Engem mindkettőnél egy napi vajúdás után császároztak, az nem leányálom. De mindkettő egészséges, és csak ez számít. Neked azért szerencséd volt, hogy az elsőnek sem lett baja a robbanás miatt… annyi szörnyűséget hall az ember. Mondjuk, én tizenöt évvel később szültem, hiába, akkor is voltak aggodalmaink a terhesség alatt. Sosem lehet tudni. Még jó, hogy erre az esetre azért van megoldás, ma már legalábbis majdnem egyszerűen. Nem azt mondom, hogy ez jó, dehogyis. Én se sietek ilyenkor az orvoshoz, de lehet valamit tenni, ha muszáj. És van, amikor nem lehet megtartani. Persze, hogy megbántam… te nem? Hát hogy lehet erre másképp gondolni? Akkor ez volt a megoldás, csakis ez… ha egyszer nem jött haza az apja. Mit csináltam volna olyan fiatalon egyedül? Nem jól van a világ berendezve, hogy erre kényszerül az ember lánya.
Tatsiana Tkachova, Fehéroroszország | Portré 2. díj, sorozat
A fehérorosz abortusz-szabályozás a legliberálisabbak közé tartozik Európában. Ennek ellenére ma is tabunak számít sok nő számára, és a terhességmegszakítási döntés gyakran szégyenérzettel párosul. Abortuszt fontolgató vagy választó nők mesélik el a maguk történetét. Kérésükre az arcuk rejtve maradt, a nevüket megváltoztattuk.
Natalia (62 éves) állapotos volt a csernobili atomerőmű-katasztrófa idején. Egészséges gyermeket szült, de nem mert újabb terhességet vállalni, mert félt a sugárzás következményeitől. Attól is félt, hogy nem tudna megbirkózni két gyermek nevelésével, ezért döntött az abortusz mellett, amikor legközelebb teherbe esett.
WORLD PRESS PHOTO kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
2020. szeptember 24 – október 25.