Taizs Gergő – jelen lenni
939
post-template-default,single,single-post,postid-939,single-format-standard,stockholm-core-1.2.2,select-theme-ver-5.3,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.4.1,vc_responsive

Taizs Gergő – jelen lenni

a sorvadó tekinteten át
mélyen belátni a szemgödörbe
a porlepte gondolatokig,
ahol megrekedt az idő,
és a félbetört mozdulatok mentén
kiszáradt végtagok sorjáznak

láthatatlant tapint
a sötétben, a szárazságot éjjeli
képekkel oldja: álmában tenger
vagy patak partján ül,
ebihalakat bámul vizeshordóban,
bárkinek a nevét írja a vízre,
hullámzás, csobogás, kopoltyús
lárvák rajzása oszlatja szét

aztán, mintha kerítésléceket
venne sorra, melyek képzeletbeli
tereket választanak el benne,
számolja a másodperceket,
hogy mennyi idő, míg válaszok helyett
a mélységen keresztül megfejti magát

(a kút mellett állva
mindvégig jelen lenni,
hangtalan mondatokba
font alkalmi semmi,
puha csobbanás után
a ránctalan felszín)

 

Tomek Kaczor, Lengyelország | Portré, 1. díj, egyedi, Jelölt, Az év sajtófotója
a Duży Format, Gazeta Wyborcza számára
Ewa, a 15 éves örmény lány kerekesszékben ül a Podkowa Leśna-i menekülttáborban, Lengyelországban. A reményvesztettség szindrómára jellemző katatón állapotból tért magához. A reményvesztettség szindróma öntudatlan és magatehetetlen állapotot idéz elő. A hosszadalmas menekültügyi eljárás lelki traumája okozza gyerekeknél. Az átmeneti enyhülést, majd a fokozatos visszatérést a normális működéshez az életkörülmények javulása váltja ki. Ewa akkor betegedett meg, amikor Svédországban veszély fenyegette családjukat, hogy kitoloncolják őket Lengyelországba, ahová eredetileg érkeztek menekültként. Féltek, hogy visszaküldik őket Örményországba. Ewa betegsége ellenére a családot valóban visszairányították Lengyelországba, ahol nyolc hónappal később Ewa magához tért.
WORLD PRESS PHOTO kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
2020. szeptember 24 – október 25.