sort áll a nyomor
bőgő gyomorral az éhség
a sötét sorból kikandikál
szemében a napot holdat csillagokat
csillogtató kisgyerek a riadt jövő
éhesek hosszú sora fáradt fekete felhők
a reménytelen jelen egén
jóllakni a cél
vagy megúszni ezt…
Nem látok szinte semmit ebben a homályban, és a kezem reszketésén kívül csak a megszokott szorongást érzem, azt is halványan, s csak akkor, ha összpontosítok, fölkutatom magamban és nyakon csípem,…
a befejezetlenség a legszebb a pufókság csupán pufókság még nem sírba lehúzó végzetes elnehezülés ha felcsap a harag elenyészik porlik szétfoszlik a sérelem még nem kuporgatják pénz gyanánt hogy alkalmas…
Ahol lakunk, nem a pokol, hisz majdnem olyan, mint Velence! Ki itt belép, mégis lakol.
Ha vad kanálisbűzt szagol, a világunkat meg kell értse. Ahol lakunk, nem a pokol,
a…
Ezt a szélesszájú orrszarvút nem sikerült az orvvadászoknak kilőniük. S hiába tudjuk: az állatmentők kötötték be a szemét, hogy nyugodtan viselje az átszállítást egy védett területre, a piros kendőt annyira…
Azért ülök itt. Éppen itt történt. Nem is itt történt. Nem tudom, hol történt. Mindegy, hol történt. Nem mindegy, hol történt. Minden más mindegy, ez az egy nem. A vérét…
