Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Tag: Z. Karvalics László

Z. Karvalics László – FENNMARAD? FENNMARADUNK?

Kinek a pap, kinek a papné. Sokakat minden bizonnyal az izmok játéka ragad meg, mint az anatómiai szénrajzokon. Mást a lenyűgöző kreativitás, amellyel a Covid-időszak alatt a hatalmas farakást is mászófallá tudta tenni egy német sportember leleménye. A fotózás szerelmeseit a kompozíció nyűgözheti le, ahogyan az ég keskeny csíkja épp annyi helyet kap csak fenn,…

Read more

Z. Karvalics László – KÉPMENEDÉK A LALISH TEMPLOMBAN

A nagymama még tudta. Emlékszik rá, hogy gyerekként ő is ott volt, amikor apja testvérének szálfatermetű, szigorú tekintetű anyósát a fotográfus megörökítette egy családi eseményen. Még a nevét is fel tudja idézni, ha kell. Bármikor elmeséli, kuncogva és gesztikulálva, hogyan jártak át hozzá játszani, zsíros kenyeret enni és válogatott csínyekkel bosszantani, amikor az apja nem…

Read more

Z. Karvalics László – A KÁPRÁZATOS BATAGAJKA

Jevgenyij Vlagyimirovics, galambocskám, hogy mondhatod, hogy ez az immár egy kilométeres, 86 méter mély kráter egy tájseb? Hogyan lehetne ez a fantasztikus, ritka képződmény seb? Épp te, mint mamut-DNS-re vadászó paleontológus, nem látod bele a trilobitát, a háromkaréjú ősrákot, amit a Természet formáz meg Neked? Engem az is lenyűgöz, ahogyan a rés harminc métert növekszik…

Read more

Z. Karvalics László – M. C. ESCHER ISTENHEZ

Uram, már tíz éve Veled voltam én is, amikor bárányod, Juan Gomez Sambrano életét 1982 februárjában elvetted. De amíg ez a fotó a virrasztás pillanatáról el nem készült, eszembe sem jutottak egymásba átjáró, elmepukkasztóan bizarr lépcsőképeim, amelyeket oly kaján örömmel rajzolgattam egykor. Bevallom, megértésedet remélve, hogy sohasem vettem ezeket komolyan. Nem jelentettek mást, mint tét…

Read more

Z. Karvalics László – URAK

Az igazi urakat ne palotákban meg kastélyokban, szolgahaddal körülvéve keresd. Menj falura, ott találod őket. Már az apjuk apja is tudta, hogy mi a rend és a viselet: tiszta ing, kalap és rendes nadrág meg csizma. Zsebkendő, fújás után összehajtogatva. Templom. Utána kocsma, egyenes háttal, nem hangoskodva, megállva ott, hogy épp csak fejbe kólintson a…

Read more

Z. Karvalics László – A PILLANATBA ZÁRT SZABADSÁG

Anasztázia Nyikolajevna nagyhercegnő 1914-ben, alig tizenhárom évesen egy tükör segítségével nagy nehezen fényképet készített magáról, hogy elküldhesse kedves barátnőjének.[1] A szelfiről szóló Wikipedia-szócikk szerzőivel együtt őt tartom a szelfikultúra pionírjának, bár pontosan tudjuk, hogy az valójában a kilencvenes évek nyugati szemmel sokszor bizarrnak tűnő japán tinivilágának terméke. Létrejöttében szerepet játszott a hardver, a Minolta 1983-as…

Read more

Z. Karvalics László – ZAFIRA ÉS A MEMÓRIAPALOTA

Anyám tíz éven át, nyolctól tizenhét éves koráig térdelt egy ilyen zsámoly előtt (vagy talán épp ezen), hogy háfizzá legyen, amint kívülről tudja már a Korán 6236 versét. Amikor először mutatta ezt a képet, amit a bátyja készített, megijedtem, mert azt hittem, a Korán-iskolában, ahová újabban egyre több lányt is beengednek, csak erről szólt az…

Read more

Z. Karvalics László – JOGA BONITA

A futball – megismételhetetlen csoda. Szinte valamennyi izom finomra hangolt mozgása kell, hogy a labdával az történjen, amit az elme eltervez. Úgy hajtani uralmunk alá egy játékszert, hogy valójában minden mozdulat, legyen az sikeres vagy sikertelen, saját tökéletesedésünk útját építi. Mert az „addig gyakorlok, amíg nem megy elég jól” kitartásra ösztönző nevelő ereje, a „megcsináltam,…

Read more

Z. Karvalics László – A GERILLANŐ MÁR DÉLELŐTT IS FESS

Bolondítsuk meg kicsit Horváth Jenő és Halász Rudolf régi, újabban a Budapest Bár által is feldolgozott slágerének szövegét: nemcsak a gyönyörű pesti nő szállt az égből a Földre (akiről tudjuk, hogy „este fess”, s két cekkercipelés között nejlonharisnyában flörtöl kacéran, kifestett szájjal), hanem a gyönyörű párizsi nő is (aki nagyon tudja, hogy mit és mivel…

Read more

Z. Karvalics László – MICHELANGELO, RAFFAELLO, LEONARDO

E tudományos-fantasztikus könyvek borítójára kívánkozó képet látva végre nem a szorítást érezzük a gyomrunkban, mint a tenger felé totyogó, frissen kikelt, még puha páncélos csöppségek láttán, akikre vérszomjas sirályok, rákok, rókák, fókák és cápák leselkednek. Nem egy újabb, halászhálóba gabalyodott, orrára szorult műanyagpalacktól szabadulni képtelen, hajólapát-roncsolta lábú cserepesteknős sokkol. Nem kell elképzelni, a hír nyomán,…

Read more