Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Tag: Makó Ágnes

Makó Ágnes – SZÉN ALAPÚ

Leborulok előtted, erdő. Hullámzó tömböd fölé füstként emelkedik az oxigénfelhő, megújuló erőforrás vagy, míg az utolsó csíra, tetű, gyökér el nem ég. Megcsókolom a lábnyomodat, ember. Győztél, tiéd itt minden, az utolsó hamuvá vált falevelet is besöpörheted a borítékba, amit a negyedéves jelentés mellé csatolsz. Térdet hajtok, fejet hajtok a többség akarata előtt, a részvényesek…

Read more

Makó Ágnes – AZ AJTÓNK MÖGÖTT

Először azt mondták, rendetlen a kertünk, de maradhatunk, csak gereblyézzük össze a port, metsszük meg a sövényt és fogjuk be a pofánkat. Rendbe tettünk mindent, és azt mondták, nem lesz baj, csak javítsuk meg a tetőt, a homlokzaton a beázást és mind az öt repedést. Elkészültünk gyorsan, de nem mentek el. Egyre többen jöttek, sétáltak…

Read more

Makó Ágnes – ÚJRAHASZNOS

Nem haltam ám meg, csak pihenek kicsit. Hajnal óta gyűjtök, előbb egy törött tányér széle megvágta a lábamat. A folyó állítólag meghalt, de nekem tetszik, hogy tele van színes műanyaggal. Ebből élünk. Itt egyedül vagyok, és kedvem szerint mesélhetem a történetüket. A palackok a legfontosabbak. A félliteres kólás például a gimis srácoktól jön, amikor mozi…

Read more