Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Blog Classic with sidebar

Fecske Csaba – SOR(S)
sort áll a nyomor bőgő gyomorral az éhség a sötét sorból kikandikál szemében a napot holdat csillagokat csillogtató kisgyerek a riadt jövő éhesek hosszú sora fáradt fekete felhők a reménytelen jelen egén jóllakni a cél vagy megúszni ezt az egészet – ki van a sor végén és ki az elején ki a közepén ki áll ki előtt ki a másik mögött akit a sors ideköpött várakozás közben…
Bene Zoltán – HÉT MÁSODPERC
Nem látok szinte semmit ebben a homályban, és a kezem reszketésén kívül csak a megszokott szorongást érzem, azt is halványan, s csak akkor, ha összpontosítok, fölkutatom magamban és nyakon csípem, a szakállam töve ezzel szemben erősen viszket, az izzadtságba tapadt por irritál, de ezt szinte észre sem veszem, pedig amikor még borotválkoztam, rendkívül érzékeny volt…
Ács József – BEFEJEZETLENSÉG
a befejezetlenség a legszebb a pufókság csupán pufókság még nem sírba lehúzó végzetes elnehezülés ha felcsap a harag elenyészik porlik szétfoszlik a sérelem még nem kuporgatják pénz gyanánt hogy alkalmas percben az asztalra csapják a nevetés még nem kínban fogan pihekönnyű a gondolat ártatlan tervezgetés nem vált még belőle mint szokott másokra tukmált lázálom vagy…
Vörös István – LAGÚNAVÁROS LAGOS MELLETT
Ahol lakunk, nem a pokol, hisz majdnem olyan, mint Velence! Ki itt belép, mégis lakol. Ha vad kanálisbűzt szagol, a világunkat meg kell értse. Ahol lakunk, nem a pokol, a gondolás itt nem dalol – megvan a tiszta hang esélye. Ki itt belép, mégis lakol, nyugodt idill se épp ma volt a hely, de nem…
Z. Karvalics László – IUSTITIA, HOL VAGY?
Ezt a szélesszájú orrszarvút nem sikerült az orvvadászoknak kilőniük. S hiába tudjuk: az állatmentők kötötték be a szemét, hogy nyugodtan viselje az átszállítást egy védett területre, a piros kendőt annyira természetellenesnek érezzük a szürke padlón megtörten fekvő szürke rinocérosz fején, hogy vizuális vádirattá válik az emberi butaság ellen. Hogyan lehetséges, hogy Kínában és Vietnamban oly…
Lackfi János – A SEMMI SZÉKE
Azért ülök itt. Éppen itt történt. Nem is itt történt. Nem tudom, hol történt. Mindegy, hol történt. Nem mindegy, hol történt. Minden más mindegy, ez az egy nem. A vérét épp ez a föld itta be. Itt ülök a vére felett. Itt kiált a vére az égre. Akkor is, ha milliónyi helyen ül még milliónyi…