a sorvadó tekinteten át mélyen belátni a szemgödörbe a porlepte gondolatokig, ahol megrekedt az idő, és a félbetört mozdulatok mentén kiszáradt végtagok sorjáznak
láthatatlant tapint a sötétben, a szárazságot éjjeli képekkel oldja: álmában tenger vagy patak partján ül, ebihalakat bámul vizeshordóban, bárkinek a nevét írja a vízre, hullámzás, csobogás, kopoltyús lárvák rajzása oszlatja szét
aztán,…
