a sorvadó tekinteten át mélyen belátni a szemgödörbe a porlepte gondolatokig, ahol megrekedt az idő, és a félbetört mozdulatok mentén kiszáradt végtagok sorjáznak
láthatatlant tapint a sötétben, a szárazságot éjjeli képekkel oldja: álmában tenger vagy patak partján ül, ebihalakat bámul vizeshordóban, bárkinek a nevét írja a vízre, hullámzás, csobogás, kopoltyús lárvák rajzása oszlatja szét
aztán,…
![](https://wpp.ligetmuhely.com/wp-content/plugins/trx_addons/components/lazy-load/images/placeholder.png)