A futball – megismételhetetlen csoda. Szinte valamennyi izom finomra hangolt mozgása kell, hogy a labdával az történjen, amit az elme eltervez. Úgy hajtani uralmunk alá egy játékszert, hogy valójában minden mozdulat, legyen az sikeres vagy sikertelen, saját tökéletesedésünk útját építi. Mert az „addig gyakorlok, amíg
a sorvadó tekinteten át mélyen belátni a szemgödörbe a porlepte gondolatokig, ahol megrekedt az idő, és a félbetört mozdulatok mentén kiszáradt végtagok sorjáznak láthatatlant tapint a sötétben, a szárazságot éjjeli képekkel oldja: álmában tenger vagy patak partján ül, ebihalakat bámul vizeshordóban, bárkinek a nevét írja a vízre, hullámzás, csobogás, kopoltyús lárvák rajzása oszlatja szét aztán, mintha kerítésléceket venne sorra, melyek
Vadállatokkal élni nagy merészség. Amíg rájuk nem támad, az előtt inkább a világot kéne megértsék. Az ösztönük karmukkal összenőtt. Nem vagyunk biztonságban, semmi kétség. Hiába csábítod a húsevő időt, hogy izmai egy percre elfelejtsék, hogyan kell gurigatni egy emberi főt. A tigris szépsége a nőével felér, az ereje nagyobb, mint sportolóké. Lehet, hogy hónapokig megkímél, a
Az egész falka épp nagyban röhögött, amikor Khaled odaért hozzájuk. Falnak támasztotta mankóit és leült egy zöldséges ládára. Khalednek csak egy lába volt. Így született. Micsoda pech, ezt hajtogatta az anyja, mint valami kifordított mantrát, és közben arra gondolhatott, hogy azoknak a srácoknak sincs munkájuk,