Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

WPP2021

WPP2021

Szirmai Panni – GONDOSKODÁS-TERÁPIA

Sokan mondják, hogy ez perverzió. Műbabát gondozni! S bár van saját gyerekem, átéltem veszteségeket, és átérzem a hiányt, ami a hozzám fordulókat hajtja. Mennyire rettegnek a kudarctól, éveken át meddőségi kezeléssel küszködnek vagy reményvesztetten keringenek az örökbefogadás útvesztőiben. Nekik én varázsló vagyok, aki teljesíti a legnagyobb vágyukat. Nem párok jönnek hozzám, csak nők. Nők –…

Read more

Makó Ágnes – SZÉN ALAPÚ

Leborulok előtted, erdő. Hullámzó tömböd fölé füstként emelkedik az oxigénfelhő, megújuló erőforrás vagy, míg az utolsó csíra, tetű, gyökér el nem ég. Megcsókolom a lábnyomodat, ember. Győztél, tiéd itt minden, az utolsó hamuvá vált falevelet is besöpörheted a borítékba, amit a negyedéves jelentés mellé csatolsz. Térdet hajtok, fejet hajtok a többség akarata előtt, a részvényesek…

Read more

Z. Karvalics László – KÉPMENEDÉK A LALISH TEMPLOMBAN

A nagymama még tudta. Emlékszik rá, hogy gyerekként ő is ott volt, amikor apja testvérének szálfatermetű, szigorú tekintetű anyósát a fotográfus megörökítette egy családi eseményen. Még a nevét is fel tudja idézni, ha kell. Bármikor elmeséli, kuncogva és gesztikulálva, hogyan jártak át hozzá játszani, zsíros kenyeret enni és válogatott csínyekkel bosszantani, amikor az apja nem…

Read more

Fecske Csaba – GALAMB

A korláton egy galamb ül, alvó szárnyakkal egyedül. Mintha a gyerekkoromból hozott volna hírt: burukkol. Gazdátlan városi madár, minden kis morzsáért leszáll. Szálláshelye az éjszaka félreeső sötét zuga. Belepik nyüzsgő csillagok, mint tetemet a kukacok. Földerülnek a reggelek: hátára veszi az eget. A tüskehegyes büszke csőr fölszakítja a levegőt. Mostohája a világnak otthonra itt nem…

Read more

Taizs Gergő – DAL A PUSZTÍTÁS ISTENÉRŐL

a pusztítás istene kiképzett jó vadász tűzből rak magaslest türelemből oltárt korommal tölt föl csontok közti húshiányt nem vesz el sohasem keveset eleget a pusztítás istene töménytelen termelés küldi a hiány prófétáit szerteszét prédikál megóv mellette mindent lehet csakugyan semmi más folytonos fogyasztás a pusztítás istene végtelen kényelem színpompás megváltás ringató képzelet cinikus cinkosság céltalan…

Read more

Victor András – FENNTARTHATÓ A HÚS-ÁGAZAT?

Egy EU által támogatott kampány folyik Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban az európai sertéshús-fogyasztással kapcsolatos „hamis állítások” ellen, ami azt bizonygatja: ez a termelési ágazat a legmagasabb fenntarthatósági követelményeknek is megfelel. Ez a nyomorult sertés rettentő távol van attól, ahogyan egy állatjogokat is betartó telepen kinézne. Arról nem is beszélve, milyen lenne, ha a fajának megfelelő…

Read more

Taizs Gergő – PILLANGÓHATÁSTALAN

Megvacsorázol, az est viaszáról verődnek pillantásaid. Megszokott mozdulatokkal béleled az ágyat, látszólag egyértelmű minden hibád. Bebábozódsz a steril magányba. Más- hol lenne a csend helye, maszkot húzol a hallgatásra. A gondolat, akár az árnyék délben, behúzódik tested tövébe. Ami eddig volt, burokban folyik szét. Mondd, hogy ez nem tartósított tévedés, a vörös és sárga káosz…

Read more

Dobosi Bea – LEGBECSESEBB TULAJDON

Sietségemben Franciszek papucsát kapom fel. A futár tanácstalanul méregeti lábujjaim előtt a négy centi talpfelületet. Bizonytalanul viselkedik, mint aki megtanult valamit, amit mások ösztönből tudnak. A csomag címzését a doboz fülére ragasztották. A szobában pattog a konvektor. Előfordul, hogy éjszaka halálra ijeszt. Félálomban azt képzelem, hogy megroppannak a téglák, leszakadnak a gerendák, összedőlnek a falak.…

Read more

Szabolcsi Viktória – SZEPLŐTELEN

mert húsz éve sötétségből vagy mint fényképek elveszett negatívjai éppen lehúzott gyűrű helye lettél aknamezőn hagyott testrész viszketése ujjaidból úszóhártya nőtt ujjaim közé együtt tapogatjuk a túlsó partot mert húsz éve sötétségből vagy lámpaoltás után a mellkasomba bújsz és lépkedsz reggelig majd cipők koppannak a hosszú folyosókon és te visszahúzod magadra a takarót álmodban a…

Read more

Kállai Katalin – ODAÁT ANYÁCSKA…

Fogynak alólam az évek bizonytalankodik az öregkor nos macska úr ki kit sirat majd a távolban haldoklik anyaédes ez meg magát siratja ideát és azt a szélfútta cicát „Szomszéd macskaként jönnek az éhes angyalok” írja a kép hátára a festő szomszéd macska vagyok festő fejében éhes angyalok kimásznak a hajára odaát anyácska vele a kóborok…

Read more