dőltünk a röhögéstől az én macskám tisztára mint egy karfiolfejű alezredes az enyém harcsabajszú polgármester az enyém meg igazgató ülnek a tribünön sorban mint laskatelepen a gombák és ünnepélyes pofával a combunkat bámulják otthon lesz nemulass de mulatok mit mondasz ne röhögj kiesett a szemed ülnek sorban a tribünön a kandúrok legközelebb napszemüvegben dőltünk a…

hiába indul minden reggel a kiragasztott fényképekkel képtelenség ott tartani őket falhoz szögezni a távollevőket ha az este lomha teste érkezik minden ház és utca megtelik a nagyapák az unokatestvérek az eltűnt sógorok fivérek jönnek a fiatalok sorban jönnek a főtéren a boltban árnyékuk ha nézed odébb rebben feltűnnek rég bezárt üzletekben ha ketten vannak…

a befejezetlenség a legszebb a pufókság csupán pufókság még nem sírba lehúzó végzetes elnehezülés ha felcsap a harag elenyészik porlik szétfoszlik a sérelem még nem kuporgatják pénz gyanánt hogy alkalmas percben az asztalra csapják a nevetés még nem kínban fogan pihekönnyű a gondolat ártatlan tervezgetés nem vált még belőle mint szokott másokra tukmált lázálom vagy…