Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Tag: KORUNK KÉRDÉSEI

Inczédy Tamás – FOHÁSZ

Kérlek, ha létezel, adj öt percet, mielőtt ideérnek, különben a fáradtságtól pusztulok el, belém sem kell majd lőniük, megtakarítják a töltényt, vagy legalábbis nem az én testembe fúródik, hanem máséba, pedig hát valójában épp azért őrködöm ezen a poszton, hogy ez ne történjen meg. Azt a golyót az én kötelességem kivédeni vagy bekapni, rajtam áll,…

Read more

Z. Karvalics László – KÉPMENEDÉK A LALISH TEMPLOMBAN

A nagymama még tudta. Emlékszik rá, hogy gyerekként ő is ott volt, amikor apja testvérének szálfatermetű, szigorú tekintetű anyósát a fotográfus megörökítette egy családi eseményen. Még a nevét is fel tudja idézni, ha kell. Bármikor elmeséli, kuncogva és gesztikulálva, hogyan jártak át hozzá játszani, zsíros kenyeret enni és válogatott csínyekkel bosszantani, amikor az apja nem…

Read more

Victor András – VESZÉLYES SZÉPSÉG

Az USA-ban divat lett tigriskölyköt tartani házi kedvencként. Vajon mi ennyire vonzó egy kis-tigrisben? Egyáltalán, miért tartunk házi kedvencet? Erre a kérdésre nem lehet röviden válaszolni, mert nagyon sok ága-boga van. Kutyát azért, mert nincs még állat, amelyik ennyire társunk lehet. Állat-etológiai vizsgálatok mutatják, hogy az emberrel való kapcsolattartásban a kutya az emberszabású majmokat is felülmúlja. Tudtunkkal…

Read more

Vörös István – TIGRISSEL LAKNI

Vadállatokkal élni nagy merészség. Amíg rájuk nem támad, az előtt inkább a világot kéne megértsék. Az ösztönük karmukkal összenőtt. Nem vagyunk biztonságban, semmi kétség. Hiába csábítod a húsevő időt, hogy izmai egy percre elfelejtsék, hogyan kell gurigatni egy emberi főt. A tigris szépsége a nőével felér, az ereje nagyobb, mint sportolóké. Lehet, hogy hónapokig megkímél,…

Read more

Cselik Ágnes – ÁLOMGYÁR

Pura tizenöt éves születésnapját ünnepli Havannában. Pura neve „tisztát”, „szüzet” jelent. A hatalmas születésnapi ünnepség után is megmarad a neve, s ha érett nő lesz, már anya, akkor is Purának nevezik – sőt, remélhető, hogy egyszer valóban purává lesz, mert a kubai beszélt nyelvben ez a kedveskedő, szeretetteljes szó jelöli a magyar népmesékből ismert „öreganyót”. Pura…

Read more

Dobosi Bea – CSIGAHÁZ

Fenekem alatt kemény a kád. A farpofák széthúzódnak, a végbélnyílás kitágul. A szégyen behatol testnyílásaimon, kitölti beleimet, véredényeimet, idegsejtjeimet. A vitrázsrúdon lógó műszálas függönyt egyforma négyzetekre osztják a szabályos hajtásnyomok. Lábam között szétpattan egy szappanbuborék. Előretolom csípőmet. A víz hullámzik, ágyékomon hínárként ringatózik a szőr. Feleségem feltűri ruhája ujját, terpeszben, kinyújtott térddel a kádba hajol. Megforgatja…

Read more

Szirmai Panni – A FEMINISTA SZENT BRIGITTA

Megan Scott tavaly Írország védőszentjének öltözve tüntetett a szélsőséges abortusztörtvény elfogadása ellen Dublinban. Jelmeze szinte kifogástalan: a kortárs szociokulturális közeg egyetlen ismertetőjegye a fekete bőrbakancs a szent lábán. De hogyan juthat eszébe ma egy ír nőnek, hogy a (kelta istennőből „katolizált”) középkori szent alakjában lehet a legnagyobb hatással? Írország női védőszentjét – a népszerű Szent Patrik…

Read more

Z. Karvalics László – A GERILLANŐ MÁR DÉLELŐTT IS FESS

Bolondítsuk meg kicsit Horváth Jenő és Halász Rudolf régi, újabban a Budapest Bár által is feldolgozott slágerének szövegét: nemcsak a gyönyörű pesti nő szállt az égből a Földre (akiről tudjuk, hogy „este fess”, s két cekkercipelés között nejlonharisnyában flörtöl kacéran, kifestett szájjal), hanem a gyönyörű párizsi nő is (aki nagyon tudja, hogy mit és mivel…

Read more

Mészáros Blanka – BÉKEKÖTÉS

A sár mindent beborított. Vöröses volt és sűrű. Megállíthatatlanul hömpölygött, ellepte a sátrakat, az egész tábort, valahonnan a hegyekből jött, a jól ismert hegyekből. A saját kapálózására ébredt, nem álmodott korábban ilyesmit. Ritkán álmodott azelőtt. Most tisztán látta magát minden éjszaka, úgy, ahogy az ággyal szemben álló szekrény torz üvegében elalvás előtt: néha felült az ágyban,…

Read more

Szabó Attila – EGY KIHALÁSRA ÍTÉLT FAJ

Kihűlő csontokról, mosdatlan öregekről kellene beszélni, az infúzióvégekre tapadt ujjlenyomatokról, vagy arról, ahogy kapára támaszkodva megállt egy pillanatra nagyapám, mielőtt összeesett a krumplibokrok között. Levetkőztetni egy öreg, halott testet, akár egy gyereket az esti fürdetésnél, és odabújni mellé utoljára, könnyek nélkül. Emlékekbe kapaszkodni, meghámozni, apróra vagdalni módszeres figyelemmel, miként a cefrének szánt szilvát a hordóba,…

Read more