Kapitány Máté – ANYA

Nem fáj, kérdezte édesanyját, aki a karcos-párás plexi túloldalán csak darabosan látszódott, mint egy régi fénykép vagy egy félbeszakadt álom. Nem fáj, felelte édesanyja, de közben mintha grimaszolt volna a fájdalomtól. Biztos, kérdezte ő, de érezte, hogy fölösleges: édesanyja úgysem ismeri be, még ha tényleg fáj is. Biztos, bólintott édesanyja. Egy ideig hallgattak. Ő a…

WPP2021

Bene Zoltán – PUSZTA ÉLETÖSZTÖN

Megint egy reggel, de legalább fölkelt a nap. Szinte észre sem vette, s már világos volt. Hálát érzett. A legrosszabb a hajnali kínlódás, a rém lassan múló éjszaka, a csigalassúsággal közelítő pirkadat. Ritka ajándék az ilyen, amikor nem kell kiküzdeni a napfelkeltét. A vörös macska egészen közelről figyeli. Nagy, sárga szemében mintha kíváncsiság ülne. Érdekli,…

WPP2021

Fecske Csaba – AJTÓ

zárt ajtó komor börtönajtó kinyílik-e mielőtt elhervad a fiatal nő kezében a virág mielőtt elhervad ő maga a feszülten várakozó feleség mert az aggódó nők korán hervadnak tekintete szinte átégeti a vasajtót ha kell gyökeret ereszt a láb lombot növeszt a várakozás mikor jajdul fel végre a berozsdásodott zsanér hogy kitámolyogjon önmagát cipelve a rab…

WPP2021

Taizs Gergő – BEVETÉSRE VÁRVA

A gyarmatosított napok alatt a fémfödte lőporabúzus. És az annektált álmok szövetsége, az ütközetben eltűnt mozdulatlanság, a taktikai tremor. Az évszakok rangjelzése a fákon. És a tájidegen menhirek, ahogy gombamód, mintha gyepszőnyeg- bombázás után. És a vigyázzban álló magány, amint saját árnyékának dől. A gázálarcon átszökő mondatok, mint potenciális fenyegetés. És a kibiztosított gesztusok, a…

WPP2021

Bíró Judit – AZÉRT VAN ITT

A hegyi emberek nem sírnak. Főleg a nők nem. Életük valójában folyamatos túlélés. Mint egy háborúban. Itt a békeidő is küzdelem: győzni kell a természettel, az időjárással szemben. És időről időre egymás, a másik ember ellenében. Az én Hegyemet csak a 19. század elejétől jegyzik a nyugati civilizáció történelemkönyvei – a megszállás tette a térképre a…

WPP2021

Taizs Gergő – PILLANGÓHATÁSTALAN

Megvacsorázol, az est viaszáról verődnek pillantásaid. Megszokott mozdulatokkal béleled az ágyat, látszólag egyértelmű minden hibád. Bebábozódsz a steril magányba. Más- hol lenne a csend helye, maszkot húzol a hallgatásra. A gondolat, akár az árnyék délben, behúzódik tested tövébe. Ami eddig volt, burokban folyik szét. Mondd, hogy ez nem tartósított tévedés, a vörös és sárga káosz…

WPP2021

Kállai Katalin – ODAÁT ANYÁCSKA…

Fogynak alólam az évek bizonytalankodik az öregkor nos macska úr ki kit sirat majd a távolban haldoklik anyaédes ez meg magát siratja ideát és azt a szélfútta cicát „Szomszéd macskaként jönnek az éhes angyalok” írja a kép hátára a festő szomszéd macska vagyok festő fejében éhes angyalok kimásznak a hajára odaát anyácska vele a kóborok…

WPP2020

Makó Ágnes – AZ AJTÓNK MÖGÖTT

Először azt mondták, rendetlen a kertünk, de maradhatunk, csak gereblyézzük össze a port, metsszük meg a sövényt és fogjuk be a pofánkat. Rendbe tettünk mindent, és azt mondták, nem lesz baj, csak javítsuk meg a tetőt, a homlokzaton a beázást és mind az öt repedést. Elkészültünk gyorsan, de nem mentek el. Egyre többen jöttek, sétáltak…

WPP2020

Fecske Csaba – KÖZÖS GYÁSZ

könnyebb-e a gyász terhe ha mások is cipelik vagy éppen attól nehezebb fájdalomtól torz arcok nyomasztó sötétség amit nem oszlat el a fiatal stewardess arcának simogató napsütése mint a szurok marasztal együttérzésre kényszerít Mulugeta Ayene, Etiópia, Associated Press | Vezető hír 1. díj, sorozat, Jelölt, Az év sajtófotó-sorozata Március 10-én az Ethiopian Airlines ET302-es…

WPP2019

Somfai Anna – NAPLEMENTE

Talán a fény tette, nem tudom, a mindent elárasztó vörös ragyogás. Ahogyan a nap alábukott, nemcsak a látási viszonyok változtak meg, inkább az érzékelés, a vörös fényben gyalogló sziluetteken tisztán kirajzolódott a hátizsákok púpja a vállakon, a kézben cipelt sporttáskák, a kidudorodó hordozókendők. Egy férfi a nyakában vitte a kislányát, a gyerek fekete copfja körül…