Bolondítsuk meg kicsit Horváth Jenő és Halász Rudolf régi, újabban a Budapest Bár által is feldolgozott slágerének szövegét: nemcsak a gyönyörű pesti nő szállt az égből a Földre (akiről tudjuk, hogy „este fess”, s két cekkercipelés között nejlonharisnyában flörtöl kacéran, kifestett szájjal), hanem a gyönyörű párizsi nő is (aki nagyon tudja, hogy mit és mivel…
Talán a fény tette, nem tudom, a mindent elárasztó vörös ragyogás. Ahogyan a nap alábukott, nemcsak a látási viszonyok változtak meg, inkább az érzékelés, a vörös fényben gyalogló sziluetteken tisztán kirajzolódott a hátizsákok púpja a vállakon, a kézben cipelt sporttáskák, a kidudorodó hordozókendők. Egy férfi a nyakában vitte a kislányát, a gyerek fekete copfja körül…
Ujjaim begyéről lefoszlik a hús, körmöm alól kiserken a vér, annyiszor próbáltam már átszakítani a valóság szürke szövetét – a vasúti híd rozsdálló acéltraverzeit nézem, ha el tudnám hajlítani, talán átdöfnék az eget, én pedig benézhetnék a kulisszák mögé, és megtalálnám a magam igazát.
Hajnalodik – bádogcsónak pöfög el a folyó színén, hullámokat kelt, melyek átrendezik…
A sár mindent beborított. Vöröses volt és sűrű. Megállíthatatlanul hömpölygött, ellepte a sátrakat, az egész tábort, valahonnan a hegyekből jött, a jól ismert hegyekből. A saját kapálózására ébredt, nem álmodott korábban ilyesmit.
Ritkán álmodott azelőtt. Most tisztán látta magát minden éjszaka, úgy, ahogy az ággyal szemben álló szekrény torz üvegében elalvás előtt: néha felült az ágyban,…
ma azon igyekeztem hogy még ne emlékezzem a holnapra játék nélküli megfejtésre előrehozott választásra hogy elfeledjem a megtörténtté válás eljövendő perceit centiméterről centiméterre közelebb az ismert bekövetkezéshez az orrlyukak tágabb értelemben sem szívhatnak be ismerősebb levegőt hát ezt akartam elkerülni ott ültünk mi hárman te én és a holnap a nagyszobában mindhiába azt inhalálva hogy…
vasárnap délben vendégünk érkezett szülőanyánk ómódi fehér ruhában beállított és ágyunkba feküdt elnehezült térdekkel jöttek számosan testvérei zörögtek aztán leültek nekünk elállt a szavunk rokonok érkeztek hosszú sorban fekete ruhában mindent megettek ebéd után rágyújtottak vágni lehetett a füstöt hátradőltek a fotelben szivaroztak és maradtak tudván hogy türelmesen végighallgatjuk őket bejönnek az ablakon és szóval…
A képleírásban – mint cseppben a tenger – meglátható a világ bonyolultsága és korunk ellentmondásossága. A képaláírás kulcsszavai: mennoniták, maja méhészek, erdőirtás, szója, genetikai módosítás, bio minősítés, veszélyeztetett megélhetés. Ezek a szavak így, önmagukban szinte semlegesek, de ha feltárjuk a hátterüket, az összefüggés-rendszerüket, világossá válik, mit értünk „bonyolult ellentmondásosságon”. Vegyük sorra!
1. Mennoniták
A mennoniták…
Kihűlő csontokról, mosdatlan öregekről kellene beszélni, az infúzióvégekre tapadt ujjlenyomatokról, vagy arról, ahogy kapára támaszkodva megállt egy pillanatra nagyapám, mielőtt összeesett a krumplibokrok között. Levetkőztetni egy öreg, halott testet, akár egy gyereket az esti fürdetésnél, és odabújni mellé utoljára, könnyek nélkül. Emlékekbe kapaszkodni, meghámozni, apróra vagdalni módszeres figyelemmel, miként a cefrének szánt szilvát a hordóba,…
Egy egész lavórnyi vizet borítottam ki miatta. Ott bóklászott a környékemen, akárcsak a múltkor az a férfi a hivatalból. Az, amelyik magával akart vinni. Amelyik nem hitte el, hogy itt mindenem megvan.
Hirtelen nem találtam a ponyvát, amit a napokban gyűjtöttem be, így nem tudtam máshová rejtőzni, mint a lavór alá. Ha jól összehúzom magam, pont…
A semlyék felett hálóként terült el a hajnali fény. Álmos bivaly mozgatta meg elgémberedett tagjait, hordónyi testében lábra kelt az élet. A víz felszíne néhányat bugyogott, majd hártyaként átszakadt, ahogy az asszony kiemelkedett. Onnantól aztán nem mozdult. Feje kissé hátrafeszült, arcát jobbra és felfelé fordította, a napkorong irányában, meztelen melle és törzse a földre mutatott.…