Kellemes ez a langyos közeg, belemerülni jó. Amiben úszom, az úszik bennem is, világom velem hullámzik, ringat, átmos magával, átitat. Helyem van itt. Ami körbevesz, táplál. Csak az lebeg szemem előtt, hogy amit a mélyben felfedezhetek, nekem, értem, miattam van itt, hozzám képest létezik, engem szólít meg, nekem: való. Ha elém kerülhet, akkor válasz. Rám.…
Leborulok előtted, erdő. Hullámzó tömböd fölé füstként emelkedik az oxigénfelhő, megújuló erőforrás vagy, míg az utolsó csíra, tetű, gyökér el nem ég.
Megcsókolom a lábnyomodat, ember. Győztél, tiéd itt minden, az utolsó hamuvá vált falevelet is besöpörheted a borítékba, amit a negyedéves jelentés mellé csatolsz.
Térdet hajtok, fejet hajtok a többség akarata előtt, a részvényesek…
a pusztítás istene kiképzett jó vadász tűzből rak magaslest türelemből oltárt korommal tölt föl csontok közti húshiányt nem vesz el sohasem keveset eleget
a pusztítás istene töménytelen termelés küldi a hiány prófétáit szerteszét prédikál megóv mellette mindent lehet csakugyan semmi más folytonos fogyasztás
a pusztítás istene végtelen kényelem színpompás megváltás ringató képzelet cinikus cinkosság céltalan…
Egy EU által támogatott kampány folyik Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban az európai sertéshús-fogyasztással kapcsolatos „hamis állítások” ellen, ami azt bizonygatja: ez a termelési ágazat a legmagasabb fenntarthatósági követelményeknek is megfelel.
Ez a nyomorult sertés rettentő távol van attól, ahogyan egy állatjogokat is betartó telepen kinézne. Arról nem is beszélve, milyen lenne, ha a fajának megfelelő…
Jevgenyij Vlagyimirovics, galambocskám, hogy mondhatod, hogy ez az immár egy kilométeres, 86 méter mély kráter egy tájseb?
Hogyan lehetne ez a fantasztikus, ritka képződmény seb? Épp te, mint mamut-DNS-re vadászó paleontológus, nem látod bele a trilobitát, a háromkaréjú ősrákot, amit a Természet formáz meg Neked? Engem az is lenyűgöz, ahogyan a rés harminc métert növekszik…
Azt mondják, van odafent valami, de tévednek. Ha valaki, én tudom. Ők csak azokat a tompa dobbanásokat hallják, én azonban minden áldott nap megállok a lyuk alatt, minden egyes nap, ha mondom, és csak bámulom a leszüremlő fényt. Hagyom, hogy melengesse arcomat, átitassa bőrömet, pórusaimon át egészen a szövetekig hatoljon. Rajtam kívül senki sem ismeri…
Rejtélyes lyukak
Az utóbbi években – az első hírek szerint Szibéria északi részén, valamint a Jamal félszigeten (az Ob északi tengeri torkolatánál) – különös lyukak keletkeztek a földben. Nem is kicsik! Némelyik száz méter átmérőjű, másik tíz méter mély. Néha ott élő rénszarvas-pásztorok észleltek nagy durranást és füstöt, s annak alapján vezették nyomra a geológusokat,…
Anasztázia Nyikolajevna nagyhercegnő 1914-ben, alig tizenhárom évesen egy tükör segítségével nagy nehezen fényképet készített magáról, hogy elküldhesse kedves barátnőjének.[1] A szelfiről szóló Wikipedia-szócikk szerzőivel együtt őt tartom a szelfikultúra pionírjának, bár pontosan tudjuk, hogy az valójában a kilencvenes évek nyugati szemmel sokszor bizarrnak tűnő japán tinivilágának terméke. Létrejöttében szerepet játszott a hardver, a Minolta 1983-as…
Te Kék, a férfi és a nő végtelen birodalmának tényleg nincs határa, nincs hosszúsága és nincs szélessége. De van benne egy nagy-nagy tó, a világ legmagasabb hegyének lábánál. A tó közepén pedig egy sziget: fakó, szürkés-barna folt a mélyzöld, fekete tarajos vízben. A férfi és a nő a tó partján él. A férfi pásztorkodik: elindul…
− Lassan mindenki elmegy innen, csak a kínaiak maradnak, és akkor majd azt csinálunk, amit akarunk.
Néztem az arcát, láttam rajta, hogy komolyan így gondolja. A lefűrészelt orrszarvúszarvak kikandikáltak a sporttáskából. Elromlott a cipzár. Az egyik tülökre szív alakú vérfolt alvadt. Ettől összefutott a számban a keserű nyál, köpnöm kellett. A valószerűtlenül sárga föld gyorsan beszívta…